Készítettünk egy alapfogalmakkal és kifejezésekkel bővített kisszótárt, melynek használatához kellemes időtöltést kívánok!
akkreditáció:
annak az eljárásnak a neve, amelynek során az erre felhatalmazott testület egy-egy magyarországi vagy külföldi vizsgaközpont által működtetett vizsgarendszerről és magáról a vizsgaközpontról megállapítja, hogy az szakszerű-e, megalapozott-e, valamint a törvényi előírásoknak maradéktalanul megfelel-e.
akkreditált vizsgaközpont:
alapító okirattal rendelkező oktatási intézmény vagy cégbejegyzéssel rendelkező jogi személy, amelynek épületeiben államilag elismert nyelvvizsgáztatás folytatható, és a vizsgázóknak sikeres teljesítés esetén államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt adható ki.
akkreditált vizsgarendszer:
olyan módszercsomag, amely a nyelvi készségeket valamely előre meghatározott módon méri. Az akkreditációs folyamatban résztvevő szakértők megvizsgálják, hogy a rendszer valóban alkalmas-e nyelvtudásmérésre, és megfelel-e a jogszabályban előírt szinteknek, valamint egyéb követelményeknek. Ha igen, akkreditálásra, azaz államilag elismert és engedélyezett működésre tesznek javaslatot az OH-NYAK-nak,.
államilag elismert nyelvvizsga:
2000. január 1. óta több olyan nyelvvizsga és (sikeres teljesítés esetén) nyelvvizsga-bizonyítvány van, amelyet az állam elismer. Minden 2000. január 1. előtt szerzett állami nyelvvizsga-bizonyítvány automatikusan államilag elismertnek minősül 2000. január 1. után is.
általános nyelvvizsga:
a vizsgázók nyelvi teljesítményét mindennapi tevékenységek és élethelyzetek körében mérő egy- vagy kétnyelvű nyelvvizsga.
egynyelvű komplex nyelvvizsga:
szintenként legalább négy készséget mér (beszédértés, beszédkészség, íráskészség és írott szöveg értése). A közvetítési (mediációs) készségeket nem méri, ennek következtében ezek a készségek a vizsga végeredményét nem befolyásolják.
írásbeli készségek:
írott szöveg értése, íráskészség. A közvetítési készség mérése tartozhat a szóbeli és az írásbeli készségekhez is, függően a vizsgarendszerben elfoglalt helyétől.
kétnyelvű komplex nyelvvizsga:
szintenként legalább öt készséget mérő (beszédértés, beszédkészség, íráskészség, írott szöveg értése és közvetítési készségek) nyelvvizsga.
Közös Európai Referenciakeret (KER):
az Európa Tanács által 2001-ben megjelentetett kézikönyv, amely nyelvtanulással, nyelvtanítással és értékeléssel foglalkozik. Azzal a céllal készült, hogy közös kiindulási alapként szolgáljon nyelvi tantervek, tantervi útmutatók, vizsgák, tankönyvek kidolgozásához.
nyelvvizsga, nyelvvizsga-bizonyítvány:
a nyelvvizsga olyan szintmérés, amelynek során a vizsgázó idegennyelv-tudását méri fel a vizsgáztató intézmény.
Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ (NYAK):
az Oktatási Hivatal egyik főosztálya, amely a nyelvvizsgák akkreditációjával és felülvizsgálatával kapcsolatos határozatokat hozza. A NYAK hoz határozatot arról, hogy 2000. január 1-nél régebbi, vagy külföldi nyelvvizsga-bizonyítványok mit érnek ma Magyarországon. Igazolásokat ad ki azoknak, akik külön tették le az írásbeli és a szóbeli államilag elismert nyelvvizsgát, és szeretnének igazolást kapni arról, hogy ez összesen megfelel-e egy komplex (C típusú) bizonyítványnak. Az elveszett bizonyítvány után adható un. „másodlatot” is itt lehet kérni, és az egyes intézmények számára is a NYAK ad igazolást a bizonyítványok valódiságáról.
Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület (NYAT):
az Oktatási Hivatal elnöke által, pályázat útján kiválasztott és megbízott szakmai testület, amely a nyelvvizsgaközpontok, vizsgahelyek, nyelvvizsgarendszerek akkreditációját és felülvizsgálatát, valamint egyéb, a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendeletben az államilag elismert nyelvvizsgáztatással kapcsolatos, számára előírt szakértői feladatokat végzi.
részvizsga(-bizonyítvány):
azt a lehetőséget jelenti, hogy a komplex vizsgát szervező vizsgaközpont saját belátása szerint kiadhat két, egymást kiegészítő részvizsga-bizonyítványt is. Részvizsgát vizsgarendszerként önmagában akkreditáltatni nem lehet.
szaknyelv:
egy adott nyelv hétköznapitól eltérő, sajátos cél(ok)ból, sajátos helyzet(ek)ben, sajátos feladat(ok) megoldásának érdekében, az adott szakterületre jellemző (szakmai) háttérismeretek birtokában, írott és íratlan nyelvi és társadalmi szabályok, normák és konvenciók szerint történő használata. A szaknyelvhasználat minden pillanatában szaknyelvi és általános nyelvi elemek (szókincs, használati szabályok, háttérismeretek) egyszerre vannak jelen az adott kommunikatív cél, feladat vagy helyzet megoldásához szükséges arányban.
szaknyelvi vizsga:
egy- vagy kétnyelvű nyelvvizsga, amely minden idegen nyelvi készséget szakterülethez kötötten, szakmai tevékenységhez kapcsolódó feladatokkal mér. Fókuszában annak vizsgálata áll, hogy a vizsgázók milyen mértékben képesek egy adott nyelv hétköznapitól eltérő, sajátos cél(ok)ból, sajátos helyzet(ek)ben, sajátos feladat(ok) megoldásának érdekében, az adott szakterületre jellemző (szakmai) háttérismeretek birtokában, írott és íratlan nyelvi és társadalmi szabályok, normák és konvenciók szerint történő használatára.
vizsgahely:
alapító okirattal rendelkező oktatási intézmény vagy cégbejegyzéssel és fat intézményi akkreditációval rendelkező jogi személy, amelynek épületeiben egy vizsgaközpont a központ adott épületein kívül a vizsgákat megszerveztetheti. a vizsgahelyeket is megvizsgálják a szakértők, és megítélik, hogy a törvényi szabályozásnak minden tekintetben megfelelnek-e, és így alkalmasak-e vizsgáztatásra.
